Könnyeim tartom vissza, nem szabad sírnom, Nem akarom gyengeségem mutatni. Remegek és átfut rajtam a hideg, Mert elvesztettem, elvesztettem a hitet! Könnyeim kezdenek száradni arcomról, Nem szabad a rosszra gondolnom már. Erősnek kell lennem, össze kell szorítanom a fogam, Hogy csöndben legyek, hogy ne ordítsam, ne áruljam el magam.

Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várodAmikor tudod, hogy kár volt, mégse bánod,Amikor érzed, hogy hevesebben dobog a szíved,Amikor érzed, hogy érte remeg a két kezed,Amikor várod, hogy eljöjjön a pillanat,Amikor várod, hogy odaadhasd önmagad,Amikor vágyod ölelését s csókjait,Amikor vágyod hangját és szavait,Amikor néznéd mosolyát és két szemét,Amikor néznéd, ahogy nyújtja a két kezét,Amikor nem bírod már, kibuggyannak a szavak,Amikor nem bírod már türtőztetni magad,Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged,Amikor elhiszed, hogy Ő is eleped érted,Amikor megijedsz, de nem tudsz tenni ellene,Amikor megijedsz, mert rossz lenne nélküle,Amikor már aludnál és ébrednél is mellette,Amikor már Önmagaddal harcolsz ellene,Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész,Amikor rájössz, hogy miért ne, hisz egyszer élsz,Amikor világossá válik, hogy ez jó neked,Amikor világossá válik, hogy megteszed,Akkor vedd tudomásul, hogy igenis szereted!